Miután a zsűri nehezményezte a bloggal kapcsolatban, hogy túl személytelen lett ezért egy nyúlfarknyi rovattal próbálom ezt az igényt kielégíteni. Alapvetően  három rövidke témát fogok körbejárni ebben a bejegyzésben és ezek után kivonom magamat a sorokból, vagyis nem lesz ilyenről több szó.

Ki is az-az R.Márti Lilla?
Talán egy blog esetében a létrehozó személye is fontos és bár én bizonyos mértékben próbáltam elvonatkoztatni magamtól itt a blog témája miatt, most ezt a kis falat mégis le kell bontanom. A "kreatív" monogram/blogger név a Rózsa Márti (hivatalosan Márta, de azt majd 10-20-30 év múlva inkább...) Lillát takarja. Nem szeretném a bemutatkozással fecsérelni senki idejét így röviden én: 18 éves lány,aki a szegedi Deák Ferenc Gimnázium, humán tagozatos(?) tanulója. Emelten tanulom a magyar és történelmet már negyedik éve és ennyi, így állunk 2016-ban. 

Decembertől annyi változás történt, hogy a koromhoz hozzáadtunk egy évet és a nyár folyamán lecseréltem a Deák padjait  az SZTE- BTK magyar alapszakjára.

Alapinformációk blogról: 
A Regényben a történelem pályázatra készült az egész blog. Az első világháborúval kapcsolatos cikkek kis gyűjteménye, valamint Tompa Andrea Fejtől s lábtól regényének elemzése a témája. 

Hogyan készült az esszé?
Mint egyszerű gimnazista sajnos nem sok fogalmam volt arról, hogy hogyan is kellene nekikezdeni egy ilyen monumentális (eleinte rettegtem a tízezer karaktertől, majd a végén már a négyszerese is alig volt elég.) munkát. Erdélyi Eszter kiváló magyartanárnőm tanácsára hallgatva először vázlatokban összefoglaltam az érinteni kívánt pontokat a regényből, amelyeket ő később elbírált. Majd ezek után, ahogy az lenni szokott (nálam legalább is mindig ez van) elraktam a fiókba a vázlatot és soha többé nem vettem ki. Az októberi borongós vasárnapokon elkészült egy húszezer karakteres esszéváltozatom, amire a tanárnő nemet mondott. Legalább is a végére... Ezt követően az őszi szüneten első napjai, akárcsak az iskolanapok, hajnali ötkor kezdődtek és hatalmas fekete tea adagok elfogyasztását követően elkészült a végleges esszé. A közel tizenkét oldalas szöveg végül több korrigálás során elnyerte a végleges külalakját is, amit aztán a bejegyzésbe való beillesztést követően kezdhettem is újra. 
Az esszéírás fáradalmainak kipihenése közben kiegészítő anyagokat válogattam össze a világháborúról. Külön köszönet illeti a tanárnőt, aki elvállalta, hogy Tompa Andreával és a regénnyel kapcsolatban gyűjt bibliográfiát és mindemellett még hajnalok hajnalán is átolvasta a legapróbb változtatások miatt is a szinte kisregénnyé kinövő elemzést.
Magáról az esszéről külön megszeretném említeni, hogy nem véletlen nem jelöltem meg felhasznált forrásanyagot benne. Alapvetően a tiszta olvasás és értelmezés híve vagyok, így nem olvastam utána a regénynek sehol. Kivételnek tekinthető talán, hogy miután június elején megkaptam nyári olvasmánynak a moly.hu-n átfutottam az értékeléseket, nem a legnagyobb alapossággal. 

Értékelés a blogról

Tompa Andrea regényét Erdélyi Eszter tanárnőtől nyári kötelező olvasmányként kaptam. A tanárnő évek óta oszt ki az emelt szintes csoportjaiban minden végzősének egy-egy kortárs író által írt regényt, amely az elmúlt pár évben kerültek kiadásra. A szerzők közt vegyesen szerepelnek már befutottnak számító írók is és elsőkötetesek is. Heti egy órában mindenki ismerteti az olvasmányát, majd ha ennek vége megszavazzuk a közösen is olvasandót, aminek az íróját később meg is hívjuk az iskolába egy író-olvasó találkozóra.
A regényt (a tanárnő által megerősített feltételezéseim szerint) az írásaimban utolérhető hasonló fogalmazásért és a többszörösen összetett mondatok iránti megmagyarázhatatlan vonzalmam miatt kaptam. Valamint, a regény a finomságával hasonló a jellememhez, ahogy erre a tanárnő felhívta a figyelmemet.
Eleinte be kell vallanom kissé idegenkedtem (bár lehet inkább a félelem lenne a jobb kifejezés) a könyvtől, amit a különböző internetes oldalakon említett monumentalitása és összetettsége váltott ki belőlem. Egyszerűen féltem, hogy nem tudom majd megérteni. Az első pár fejezet során, miután már saját tapasztalataim voltak a szöveggel ez a félelem kezdett szertefoszlani. Minél tovább haladtam a történettel, annál jobban ráéreztem az ízére. Sikerült megértenem a családtól elszakadó lány kálváriáját és az elnyomott fiúba is lassan bele tudtam szerelmesedni. Ma már pedig el sem tudom őket különíteni és kedvencet választani közülük, hiszen ők egy érme két oldala. A Regényben a történelem című pályázat segített csak jobban elmélyedni a regény alaposan felépített világában és sajnos a terjedelem visszafogása érdekében (és a közelgő határidő miatt is) a mű által ébresztett gondolatokat tömörítve kellett publikálnom az esszémben.
Mindezek fényében azt hiszem kijelenthetem, hogy egy remek, elgondolkodtató művet volt lehetőségem elolvasni Tompa Andrea írónőnek és Erdélyi Eszter tanárnőnek is köszönhetően.