Belgium Flamand régiójában zajlott le a II. Ypresi Csata 1915. április 21. és május 25. között. Itt vetették be először a németek a klorin harcigázt. A Kanadai Expedíciós Hadtest állásait április 22-én támadták klorinnnal a németek, ennek ellenére a kanadaiak tartani tudták az állásaikat, majd 17 nappalon és éjjelen keresztül súlyos harcok bontakoztak ki, ahol szó szerint egyetlen egy percre nem némultak el a fegyverek.

Itt teljesített önkéntes szolgálatot John McCrae alezredes, aki nem csak katona, hanem orvos és költő is volt. Május 2-án vesztette el a harcmezőn közeli jó barátját Alexis Helmert.
A sors mostoha fintoraként neki kellett a temetési szertartást megtartani, ami alatt észrevette, hogy milyen gyorsan nőnek a pipacsok az Ypresi ütközetben elesettek sírján. Ennek hatására a következő nap egy katonai mentőautó platóján megírta az első világégés egyik legnépszerűbb és legtöbbet idézett versét a In Flanders Fields-et.

Flandria mezején

Flandria mezején pipacsok nőnek
Keresztjei közt egy temetőnek
Ez jelöli a mi helyünket;
s bár fenn az égen
Még bátran szól a pacsirta ének
Lenn, az ágyúdörgésben
nem hallod őket.

Mi vagyunk a halottak,
kik pár napja még
Éltünk, elestünk, ragyogott
ránk a naplemente
Szerettünk, szerettek minket
s most itt a vég,
Flandria mezején.

Viaskodjatok Ti az ellenséggel;
Átadjuk a fáklyát elhaló kézzel;
Vigyétek Ti azt magasra tartva.
De ha hűtlenek lesztek hozzánk, mélyén a sírnak
Mi nem tudunk aludni,
bár pipacsok nyílnak
Flandria mezején.
(Fordította: Nika Géza)

Az Antant propagandagépezete szinte azonnal felhasználta az alkotás népszerűségét újoncok toborzására és háborús kötvények értékesítésére.
A vers hatására pedig az elesett katonák sírján nyíló skarlátvörös pipacs a világ egyik legismertebb szimbólumává vált.